1. rész Általános nemzetstratégiai érvek

A népszavazás célja a magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján, magyarországi lakhely és megélhetés igazolása nélkül, tehát a szülőföldön való maradással történő megszerzése lehetőségének biztosítása (lényegében visszaállítása) a világ bármely táján élő nemzettársaink számára

A népakarat megvalósításának módja: a megtartandó ügydöntő népszavazáson legalább a választópolgárok 25 %-ának (tehát laig valamivel több mint 2 millió ember) többségbe került igen szavazata esetén az állampolgárságról szóló törvényt az Országgyűlés megfelelően köteles módosítani

A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő visszaállítása megadása nemzeti és egyúttal alkotmányos kötelességünk. Lényegében a trianoni békediktátum következtében elcsatolt magyar nemzetrészeken élő magyaroktól erőszakkal elvett magyar állampolgárság visszaadását, egy több mint ezeréves természetes állapot visszaállítását jelenti.

A világban az emberi közösségek mai napig a közös hagyományok, kultúra, történelem, nyelv és etnikai gyökerek mentén működnek a leghatékonyabban. A háborúk és az azokat követő sokszor önkényes, igazságtalan politikai döntések mint például az 1920-ban megkötött és a sorsunkat végzetesen érintő trianoni békeszerződés pontosan ezeket a sok évszázada kialakult nemzeti közösségeket megbontó, természetellenes helyzetet teremtettek. Minden egészséges nemzeti közösség a saját túlélése és boldogulása érdekében megoldásokat keres arra, ha az állam és nemzet határai nem esnek egybe.

Ma a Kárpát-medencében az igazságtalan békediktátum miatt a jelenlegi magyar állam határain kívül közel hárommillió magyar él ősi szülőföldjén kisebbségi sorban. A XX. század vérzivataros eseményei rendkívüli módon megtizedelték őket (1920-ban 3,5 millió maygart csatoltak el), de ők még kitartanak, bíznak az anyaországban és joggal számítanak testvéri segítségünkre, amelyet viszonozni is akarnak. Ne felejtsük el, hogy a magyar nemzet fordulatos történelme során jelentős részben a határon túlra szakadtak felmenőinek adójából, véréből és verejtékéből jött létre mindaz, ami itt a Kárpát-medencében magyar értékként megtalálható. De a mai, csonka-Magyarország területén található kulturális és épített javak, mindaz, amit az évszázadok fölhalmozott a magyar nemzet, közös nemzeti erőfeszítés eredménye volt.

Elementáris és megkerülhetetlen szolidáris kötelességünk tehát számukra a magyar állampolgárság visszaszerzése lehetőségének biztosítása, és ebben nem lehetünk szűkkeblűek. Hasonló, természetes nemzeti szolidaritástól vezettetve járt el számos európai és szomszédos nép is, így a horvátok, spanyolok, olaszok, portugálok, németek, szlovének, szerbek, szlovákok és románok. Romániában például 1991 óta biztosítják a határon túli románok számára, hogy bevándorlás, tehát romániai lakóhely vagy tartózkodási hely nélkül is szerezhessenek román állampolgárságot, 2003. óta pedig azok a volt román állampolgárok, valamint 2. generációs leszármazottaik, akik 1989 előtt veszítették el állampolgárságukat azt visszakaphatják, emellett pedig megőrizhetik külföldi lakóhelyüket és másik állampolgárságukat. Gondoljunk bele, hogy mit szólna ma egy szegedi, ha ő is az elcsatolt területen ragadt volna, és most a Szerbia-Montenegro állampolgáraként hallgatná a magyar állampolgársággal szembeni morbid ellenérveket? De a debrecenieket is fenyegette ez a veszély, hiszen a román állam a Tisza vonalánál akarta meghúzni a határát.

Senki nem rekeszthető ki a nemzeti közösségből csak azért, mert olyan magyar családban született, amelynek otthona a Kárpát-medencében, de jelenlegi határokon kívül található. Mit szólt volna a jelenlegi határokon kívül született Arany János, Ady Endre, Tamási Áron, Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Márai Sándor és Kosztolányi Dezső, ha tőlük megtagadták volna a magyar állampolgárságot ?

Gondoljunk bele, hogy mennyit adtak a magyarságnak a határon kívülre szorított magyar nemzeti közösség tagjai az elmúlt évszázadokban, vagy akár az utóbbi évtizedekben a művelődés, a népi kultúra megőrzése, a társadalmi és gazdasági kapcsolatok terén !

A határon túli magyar szervezetek túlnyomó többsége támogatja és szükségesnek tartja a magyar állampolgárság kedvezményes megadását, a létében leginkább fenyegetett délvidéki magyarság szervezetei pedig egyhangúlag kiállnak mellette.

A magyar állampolgárságnak az elszakított nemzetrészekben élő magyarok számára történő visszaállítása nem valamiféle nemzeti atavizmus kifejeződése, hanem egy létében fenyegetett nemzet védekezési technikája. Nemcsak jogunk, de kötelezettségünk ilyen módon is megőrizni nemzeti identitásunkat.

A hatályos magyar alkotmány 6. § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. A magyar állampolgárságnak a határon túlra szakított magyarok részére kedvezményes honosítás útján történő visszaadása ennek az alkotmányos kötelezettségnek magas szintű végrehajtását jelentené.

Nem lett volna szükség a mostani népszavazásra, ha 1990 óta a pártok meghozták volna a szükséges törvénymódosítást, de erre nem került sor. Most az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően átjárhatatlanabbá vált határok és Délvidéken éleződő magyarellenesség miatt a végszükség hívta életre a népszavazási kezdeményezést.

Álljanak itt egy erdélyi magyar honfitársunk anyaországban élőkhöz nemrég írott megszívlelendő sorai:

„Mit gondolsz milyen választ adott volna egy becsületes ember, ha a trianoni békekötés előtt népszavazást írhattak volna ki, miszerint: "Egyetért Ön azzal, hogy a leszakadt részeken élő több mint 3.5 millió magyar testvérünk megőrizhesse a magyar állampolgárságot is?" Meggyőződésem, hogy nagyon sokan mentek volna el szavazni és kevesen válaszoltak volna NEM-mel, hiszen ennyire közömbös senki sem lehet a saját nemzetjének a fiai iránt. De akkor senki sem kérdezte meg a magyar népet! Most viszont a népnek megadatik az a ritka lehetőség, hogy a történelnünk sorscsapásán, legalább most, az utolsó pillanatban enyhítsen... Egy Etelköznyi magárahagyott magyarságot már elveszítettünk, szemünk láttára pusztul a csángó... ha testvéreinkről lemondunk, akkor minek énekelni, hogy "ne hagyd elveszni Erdélyt", a hátramaradt temetőkért?? Én bízom az anyaországi becsületes emberekben! A régi rendszer tudatosan félrevezette őket... Hosszú ideig a nagy többség azt sem tudta, hogy a határ másik oldalán délen, északon, nyugaton és keleten is léteznek még magyar falvak és városok... Ezekben a helységekben szívdobogva fogják várni a népszavazás eredményét, egy elviselhetőbb jövő érdekében... legalább a gyermekeik, unokáik elviselhetőbb jövőképe érdekében”

2. rész Különös nemzetstratégiai érvek

1. A magyar állampolgárság a határon túli magyarok számára a megmaradás, és így a helyben maradás záloga, nem fogja ösztönözni őket a Magyarországra történő áttelepülésre és szülőföldjük elhagyására.

Minden mértékadó felmérés, közvélemény-kutatás egybehangzóan azt támasztja alá, hogy a magyar állampolgárság megszerzése a határokon kívül rekedt magyarokat sokkal inkább a maradásra ösztönözni, hiszen egy közjogi szintre emelt lelki köteléket, egy hatékony védelmi ernyőt jelent az elszakított, kisebbségi sorban és hátrányos helyzetben élő magyarok számára.

Az Európai Uniós csatlakozással a Kárpátalján, Délvidéken és Erdélyben élő magyarok egy új vasfüggöny másik oldalára kerültek. Amíg 440 millió EU polgár szabadon utazhat hozzánk addig csak korlátozott tartózkodást biztosító, számos megszorító feltételhez kötött vízummal tud belépni pl.: rokonait meglátogatni egy délvidéki, vagy kárpátaljai magyar hazánkba, megszűnt a kishatárforgalom. A vízum megszerzése nagyon sok idõt, energiát és költséget követel a hazától elszakított magyaroktól. Erdélyben pedig vízum helyett fejenként 125.000 forintot (500 eurót) kell fölmutatni a magyar-román határon, hogy a magyar testvéreink bejuthassanak Magyarországba. Ez egy 4 fõs családnál 500.000 forintot jelent, amelynek elõteremtése lehetetlen egy átlagos erdélyi családnak. Ha 180 napon belül 90 napnál többet kíván nálunk tartózkodni egy erdélyi magyar már vízumot köteles kiváltani.

Számukra létfontosságú segítség lenne a magyar állampolgárság, amely az anyaországgal való zökkenőmentes kapcsolattartást, továbbá a szabad utazást (magyar útlevelet) és egyúttal szabad munkavállalást biztosítaná az egész Európai Unió területén. Ezek a lelki tényezőkön túlmutató előnyök hatékonyan segítséget adnának a megmaradásukhoz, de a gazdasági és szociális lépéselőnybe juttathatják őket a többségi társadalom tagjaihoz képest, akik amúgy kedvezményezettebb helyzetben élnek.

Éppen a jelenlegi állampolgársági szabályok ösztönöznek arra, hogy aki erősen kívánja a magyar állampolgárságot akármilyen okból, az kénytelen annak megszerzése érdekében Magyarországra települni és itt munkát végezni, tehát a mostani szabályozás gerjeszti az elvándorlást.

Ellenben a magyar állampolgárságot áttelepülés nélkül megszerző honfitársaink számára egy olyan lelki komfortérzetet jelentene ez a közjogi kapocs, amely a tevékeny, önmegvalósító helyben maradásra buzdítana. Sőt még azt is eredményezné, hogy az áttelepültek lelkileg és gazdaságilag megerősödve visszatérjenek szülőföldjükre és ott befektetőként, vállalkozóként és gazdálkodóként jelenjenek meg, ezáltal is erősítve az otthon maradókat. Erre példa a romániai horvátok vagy az isztriai olaszok esete, akik köreiben az anyanemzet állampolgárságának megszerzése után megállt az addig gyors asszimiláció, helyben maradtak és soha nem látott fejlődésnek indultak szülőföldjükön.

Aki egyébként mindenáron el akarja hagyni szülőföldjét azt semmilyen jogi szabályozás ebben nem akadályozza meg, ezt mutatja az a sajnálatos tény, hogy a helyben érvényesülés és magyarként való megmaradás nehézségei miatt magyarok tízezrei vándoroltak ki szülőföldjükről az utóbbi 15 évben. Egyébként sem írhatja elő senki kötelező parancsként azt, hogy senki nem hagyhatja el szülőföldjét, erre főleg azoknak nincs erkölcsi alapja, akik nem kisebbségi sorban élnek és így nem kénytelenek megtapasztalni nap mint nap a kisebbségi lét gyötrelmeit. Más kérdés, hogy a Kárpát-medencén belüli helyváltoztatás nem is minősül szülőföld elhagyásának, mivel ez az egész terület a magyar nemzet természetes lakhelye. Korábban sem okozott senkinek problémát az, ha valaki Nagyváradról Debrecenbe költözött, vagy éppen Budapestről Kassára.

2. A magyar állampolgárság az elcsatolt területeken élő magyarok számára védelmet ad

Az Alkotmány 69. § (3) bekezdése szerint minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze. Védőernyőt jelentene tehát az elcsatolt sorban élő magyarok számára a magyar állampolgárság, mivel egy NATO és EU tagállamtól kérhet védelmet az a határon túli magyar, akit magyarsága miatt ér üldözetés, bántalmazás vagy hátrányos megkülönböztetés. Ezután már soha következhet be olyan tragikus esemény, mint amit a Benes-dekrétumok kollektív büntetése jelentett a felvidéki magyarság számára, a magyarokat hiába fosztanák meg az utódállam állampolgárságától a magyar állampolgárságuk megmaradna. Az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény pedig tiltja azt a részes tagállamok számára (minden szomszédos állam ilyennek minősül), hogy olyan jogszabályt alkossanak, amely a meglevő kettős állampolgárokat az egyik állampolgárság melletti döntésre, és a másik állampolgárságról való lemondásra kötelezné.

3. A magyar állampolgárság és az autonómia nem zárja ki egymást

A magyar állampolgárság elcsatolt sorban élő magyarság számára történő kedvezményes megadása és az autonómia nem zárja ki egymást, két különböző eszköztárról van szó, különböző típusú megoldásokat kínálnak a Trianonban keletkezett és azóta vérző sebek begyógyítására. Vannak megoldások, amelyek a csonkahelyzetbe taszított közösségen, a mai Magyarországon múlnak. Ilyen a különböző kedvezmények biztosítása állampolgárság megadása nélkül. Ez azonban részben költséges, részben pedig erőteljesen behatárolt mozgásteret enged az Európai Uniós tagság.

A nemzeti önazonosság tudat vállalhatóságának egyik lényeges feltételét teremtenénk meg a magyar állampolgárság visszaállításával anélkül, hogy a külhoni magyaroknak – akik igénylik azt – el kellene hagyniuk a szülőföldjüket.

Az autonómiát az utódállam saját kegyéből, vagy az ott élő kisebbségek követelésére, esetleg nemzetközi nyomásra – mint közösségi jog – biztosítja számukra. Ez lehet kulturális-, személyes-, vagy területi autonómia. Az autonómia megadására közvetlenül nincs ráhatásunk, a mi kezünkben a kettős állampolgárság megadásának a lehetősége van. A magyar állampolgárság és abból fakadó előnyök nem helyettesítik az autonómia szükséges intézményét.

3. rész Nincs jogi akadálya

1. A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása nem ellentétes a Magyarországra is kötelező nemzetközi egyezményekkel

A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása nem ellentétes a Magyarországra is kötelező nemzetközi egyezményekkel, így például az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezménnyel, amely szerint minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai. A diszkrimináció tilalma nem vonatkozik a nemzetiségi alapon megadott állampolgárságra. Etnikai alapon lehet kedvezményes elbánást alkalmazni, különösen az állampolgárság megadása során. A kedvezményes honosítás a kedvezőbb elbírálás lehetőségét biztosítja a magyar nemzetiségű kérelmezők számára, azonban a hatályos állampolgársági törvény elvileg bárki számára biztosítja a magyar állampolgárság honosítás útján történő megszerzésnek lehetőségét. Jogállamokban alkotmány, törvény szabályozza, hogy a nemzethez tartozó személy milyen feltételeknek megfelelően nyeri el a nemzete képviseletét ellátó anyaország állampolgárságát. Spanyolország a határain túlról most vár kb. 1 millió spanyol származásút, hogy megadja a spanyol állampolgárságot! Romániában minden horvát nemzetiségű romániai állampolgár – horvát állampolgár is és horvát útlevele is van; a moldvai románok tízezrével kapják meg a román állampolgárságot. A romániai 21/1991. sz. Állampolgársági Törvény már korábban elismerte a kettős- vagy többes állampolgárságot. A szülőföldjén magyar nemzeti önazonossággal megmaradni óhajtót erős érzelmi és tudati szálak kötik a magyar nemzethez. Ezen együvé tartozás szilárdabbá tételének és jogi kötelékkel szentesítésének alapvető feltétele a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyerése. A nemzeti hovatartozás alapján elnyerhető kettős állampolgárság tehát nem utópia, hanem a nemzethez tartozás köteléke és a szülőföldön való megmaradás egyik fontos biztosítéka minden egészséges gondolkodású nemzet számára. Magyarországnak, - ha egységes nemzetben gondolkodik -, belső jogrendjét megfelelőképpen módosítva, halaszthatatlanul meg kellene jelenítenie azt a feltételrendszert és jogi szabályozást, amely alkalmas a nemzethez kötődés, az anyaországhoz kötődés szavatolására, oly módon, hogy a magyar nemzetiségűt szülőföldjén való megmaradásra késztesse. Aztán döntse el a polgár - és senki más helyette -, akar-e élni a lehetőséggel, hogy nemzetéhez kötődve otthonának érezze anyaországát, anélkül, hogy feladná szülőföldhöz való ragaszkodását ! A diszkrimináció tilalma nem vonatkozik a nemzetiségi alapon megadott állampolgárságra. Etnikai alapon lehet kedvezményes elbánást alkalmazni, különösen az állampolgárság megadása során. A kedvezményes honosítás a kedvezőbb elbírálás lehetőségét biztosítja a magyar nemzetiségű kérelmezők számára, azonban a hatályos állampolgársági törvény elvileg bárki számára biztosítja a magyar állampolgárság honosítás útján történő megszerzésnek lehetőségét. Az Alkotmánybíróság kimondta 5/2004. (III. 2.) AB sz. határozatában, amely a népszavazási kérdés ellen benyújtott kifogást elutasította, hogy az államok kedvezményeket biztosíthatnak az állampolgárság megadásánál. Megalapozottnak tekintette azt a kedvezményt, amelyet honosításnál a nemzeti nyelv ismerete, a leszármazás, a születési hely alapján nyújtanak. Maga az Egyezmény ismeri a kedvezményes elbírálás lehetőségét (pl. házastársi kapcsolat, az állam területén való születés és tartózkodás, hontalan státus esetén). Példaként említette, hogy az Európai Unió tagállamai az általános szabálynál rövidebb tartózkodási időt írhatnak elő másik tagállam állampolgárainak a honosítására. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy európai államok gyakorlata a honosításnál az alapszabályhoz viszonyítva számos kedvezményt alkalmaznak. A kedvezmények néhány példája: - egyes skandináv államokban kedvezményben részesül egy másik skandináv állam állampolgára, - a francia 1993. július 22-i, 93-933. számú törvény franciaországi tartózkodás követelménye nélkül lehetővé tette a honosítást annak a külföldi állampolgárnak, aki francia nyelvi és kulturális közösséghez tartozik, ha olyan területen vagy államban él, amelyben a hivatalos nyelv francia, - a portugál állampolgársági szabály kedvezményes honosítást tett lehetővé az olyan kérelmező számára, aki korábban portugál állampolgár volt, vagy portugálok leszármazója, vagy olyan közösség tagja, amelynek portugál felmenői voltak, vagy a portugál államnak szolgálatokat tett vagy erre felkérik, - az 1995. május 2-i görög állampolgársági törvény kivételesen lehetővé tette az állampolgárság megadását az olyan külföldön élő görög etnikai leszármazású nagykorú személyeknek, akiknek nincs állampolgársága vagy nem ismert az állampolgársága és ténylegesen görög módon cselekszenek, - a 2003-ban módosított román állampolgársági törvény szerint az olyan kérelmezők, akik 1989. december 22-e előtt önhibájukon kívül vesztették el a román állampolgárságot, azzal a kedvezménnyel kaphatják vissza az állampolgárságot, hogy nem követelmény a romániai lakóhely; ugyanez a szabály vonatkozik az ilyen személyek leszármazóira is (a másodfokkal bezáróan). A népszavazás szerinti kérdés a magyar nemzetiség igazolását magyar igazolvány útján is lehetővé tenné. A magyar igazolvány megszerzésének feltételei a nyelvtudás, valamint a magyar nemzetiségűként való nyilvántartás, vagy olyan közösségekben való részvétel, amelyekben kifejezésre jut a magyar nemzetiségű érzés. Ezek az ismérvek a Magyarországhoz való szorosabb kötődést fejezik ki. Ez az ismérv megfelel a Nemzetközi Bíróság által a Nottebohm ügyben az állampolgárságra alkalmazott ismérvnek, valamint az Egyezmény alapján elfogadható ésszerű indoknak. A Nemzetközi Bíróság a Nottebohm ügy kapcsán hozott határozatában kimondta, hogy „az állampolgárság egy jogi kötelék, melynek alapja a kötődés társadalmi ténye, a lét, az érdekek és az érzelmek valódi kapcsolata, együtt a kölcsönös jogok és kötelezettségek létezésével (Nottebohm Ügy, ICJ Report, 1955, 23. old.).

2. A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása nem ellentétes az Európai Unió szabályaival és elveivel

Az Európai Unió 25 tagállama közül több mint 15 ismeri és alkalmazza a kettős állampolgárságot. Portugália, amely tagja az Európai Uniónak és aláírta állampolgárságról szóló egyezményt, állampolgársági törvényében kifejezetten biztosítja a bizonyítottan portugál származásúak részére a kedvezményes honosítást, azaz nem kívánja meg az ilyen kérelmezőktől a helyben lakást. Hasonló szellemiségű jogszabályt fogadott el Spanyolország és Olaszország is.

Észtország és Lettország nemzetközileg elismert nemzeti önvédelmi törekvéseik keretében a területükön élő nagyszámú orosz számára rendkívül szigorú, kifejezetten saját nemzeti, etnikai szempontjaikon alapuló állampolgársági törvénnyel léphettek be az Unióba. Az Európa Tanács erre úgy reagált, hogy „a balti államoknak alapos indokuk van visszaszerezni és megőrizni nemzeti identitásukat, ezért az észt és lett nemzet ilyen eszközökkel való védelme és összetartása méltánylandó”.

Az Európai Unió tagállamai széles körben biztosítanak kedvezményeket a honosítási eljárásokban, ezt pedig számos esetben nem kötik bevándorláshoz, tehát az adott állam területén lakáshoz vagy tartózkodáshoz. Vannak etnikai alapú kedvezmények, tehát a nemzetiségi hovatartozás, nemzetiségi származás alapján, ez kifejezetten jellemző Németország, Spanyolország, Görögország és Finnország szabályozásában. Földrajzi és nyelvi alapú kedvezmények, melyek az adott állam kulturális és nyelvi entitásához tartozókat, de főként a volt gyarmati, protektorátusi területeken élőkét érintik megfigyelhetők Franciaország szabályozásában. Tisztán kulturális kötödésen alapuló szabályozás Belgiumban van.

A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása tehát nem ellentétes sem a hazai jogszabályokkal, sem az Európai Unió szabályaival és elveivel, sem pedig a nemzetközi jog egyéb előírásaival.

4. rész Előnyei határon innen és túl

1. A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása nem jelentene érzékelhető költségvetési többletterhet, sőt közvetett hatásai a magyar gazdaság erejét növelhetik.

A kedvezményes honosítás útján magyar állampolgársághoz jutottak számára az állampolgársággal járó jogok alapvetően inkább elvi, inkább lelki jelentőségűek, továbbá a szabad utazást, tehát a magyar útlevelet jelentik a hazai lakosság számára kézzelfogható hátrányt nem okoznak.

A kedvezményes honosítás lehetőségét ma is biztosítja az állampolgársági törvény a magyar nemzetiségűek számára, amely egy év magyarországi életvitelszerű tartózkodást, megfelelő megélhetés és lakhatás igazolását kívánja meg. Ez manapság nem teljesíthetetlen feltétel egy határon túli magyar számára, tehát aki nagyon át akar települni, annak számára most is nyitva áll a lehetőség, ezzel élnek is, de a jelzettek szerint egyre csökkenőbb számban. Az áttelepülési folyamat dinamikus része már egyértelműen lezárult, a szülőföldjén pedig a magyarság öntudatosabb része maradt, akik számára mindennél fontosabb a helyben maradás és boldogulás megvalósítása. A kedvezményes honosítás körének tágítása éppen ezért ugyan magyar állampolgárság megszerzésére ösztönözni fogja őket, azonban ők ezzel a helyben maradásuk esélyeit szeretnék és fogják megerősíteni, és nem dezertálnak, illetve nem élnek vissza vele.

Még azt is eredményezné, hogy az áttelepültek lelkileg és gazdaságilag megerősödve visszatérjenek szülőföldjükre és ott befektetőként, vállalkozóként és gazdálkodóként jelenjenek meg, ezáltal is erősítve az otthon maradókat.

Erre példa a romániai horvátok vagy az isztriai olaszok esete, akik köreiben az anyanemzet állampolgárságának megszerzése után megállt az addig gyors asszimiláció, helyben maradtak és soha nem látott fejlődésnek indultak szülőföldjükön.

Ha a magyar állampolgárság megadásával segítjük az elszakított területen élőket, akkor öntudatosabb, erősebb közösséget alkothatnak, így pedig még kevésbé lesznek rászorulva a magyar költségvetés támogatására, amely jelenleg is biztosít forrásokat a határon túli magyarság számára.

A Magyar Köztársaság területén főszabályként egészségügyi ellátáshoz, illetve nyugdíjhoz való jogosultságot csak és kizárólag itteni lakhely és társadalombiztosítási jogviszony (tehát adó és járulékköteles munkavégzés) alapján lehet csak jutni, az állampolgárság megszerzése pedig nem jár együtt ezzel. A szociális és családügyi ellátásokra (gyes, szociális segélyek stb.) csak az állandó magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár jogosult tipikusan csak rászorultság esetén, a magyar állampolgárság megszerzése pedig nem jár állandó magyarországi lakóhely megszerzésével.

A lakcímbejelentés feltétele ma a Magyarországon történő életvitelszerű tartózkodás, tehát nem igaz az, hogy a lakcímbejelentés ezen előfeltétel nélkül megtehető. Ennek ellenőrzése a jegyző feladata. A végrehajtási szabályok szerint ugyanis a bejelentett lakcím valódiságát az adatok alapján a jegyző ellenőrzi. Amennyiben a bejelentett lakcím nem valós vagy a bejelentőlapot a szállásadó nem írta alá, vagy a bejelentés egyéb okból nem felel meg a Egyébként pedig szabályozás kérdése az, hogy a lakcímbejelentés szabályait minden visszaélés elkerülése érdekében szigorítsuk, ez mindenkinek az érdeke.

Minden mértékadó kutatás azt mutatja, hogy is teljes életszerűtlen feltételezés az, hogy egy határon élő magyar állampolgár ezekért az európai mércével mérve sajnálatosan alacsony szintű, rendszeres megélhetést egyáltalán nem biztosító és nem alanyi jogon, hanem szigorúan igazolandó rászorultsági alapon járó szociális ellátás érdekében otthagyja egzisztenciáját és szülőföldjét. Az utóbbi 15 év adatai azt mutatják, hogy az áttelepülés az aktív munkaképes, iskolázottabb rétegeket érintette, akik viszont nem minősültek szociálisan rászorultnak, ellenben a tapasztalat azt mutatja, hogy a közteherviselésben tisztességes módon résztvevő adófizetőkké váltak. Ha tehát van esetlegesen áttelepülés akkor az az egészségbiztosítási ellátó rendszer javára átlagosan fejenként havonta kb. 8000,- Ft többletbevételt hoz, mivel a munkaképes személyek kisebb mértékben veszik igénybe a magyar szociális és egészségügyi ellátás.

Aki nálunk lakhelyet létesít, annak el kell tartania magát és családját munkával, az itt fog adózni jövedelme után, itt fog fogyasztani adózott jövedelméből, mindez pedig növeli a nemzeti jövedelmet, tehát az egyenleg egyértelműen pozitív.

Ma már érzékelhető egy visszatelepülési tendencia is. A mobilitásra nyitottabb rétegek az elszakított nemzetrészekben már egyre jobban képesek saját szülőföldjükön érvényesülni köszönhetően az európai integrációs folyamatok, illetve a növekvő számú hazai befektető által nyújtott lehetőségeknek is és emiatt képtelenség azt gondolni, hogy egy élet munkájával elért egzisztenciát, megbecsültséget, kapcsolatrendszert és vagyont hátrahagyva hanyatt homlok rohannának Magyarországra sorba állni szociális ellátásokért, segélyekért.

Valamennyi volt szocialista szomszédos országgal kétoldalú egyezményeink vannak a szociális ellátások tekintetében, tehát a mostani rendszernél rosszabb a magyar államnak, illetőleg magyarországi magyar állampolgároknak már nem lehet, hiszen ezen kétoldalú egyezmények már így sürgősségi egészségügyi ellátással kapcsolatos jogot biztosítanak a viszonosság alapján a román, szlovák, ukrán és egyéb állampolgároknak, tehát nemcsak a kinti magyaroknak, hanem összes ottani állampolgárnak, a mostaninál nagyobb terhelést semmiképpen nem kapna a magyar ellátórendszer.

A magyarországi lakhellyel rendelkező európai uniós állampolgárokat, tehát közel 440 millió embert már most több szociális jog illet meg automatikusan, mint a határon túli magyarokat, ez könnyen belátható, hogy egy tarthatatlan hátrányos megkülönböztetés nemzettársainkkal szemben.

Magyar állampolgárság igénylése esetén a magyar igazolványhoz kötődő kedvezményeket elvesznek, ez költségvetési kiadáscsökkentést eredményez.

Sok szakmunkást igénylő álláshely betöltetlen nálunk, ez pedig a gazdasági növekedést fékezi. Ha lakóhelyét megtartva időlegesen a képzett, értelemszerűen nyelvi problémákkal nem küszködő határon túli magyar munkaerő ezen üres álláshelyek egy részét betölti, az egyrészt konkrét költségvetési bevételt hoz a munkabér közterhei, illetve a munkáltató adói révén, ugyanakkor meg növeli a szétosztható jövedelmek forrását képező nemzeti összterméket.

A magyar társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer működőképessége határán van az aktív munkaképes lakosság egyre aggasztóbban csökkenő száma miatt. Néhány éven belül elkerülhetetlenné válik jelentős számú külföldi munkaerő, illetve állandó lakos beáramlása hazánkba, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezek nemzettársaink közül kerülnek ki vagy idegen kultúrkörből érkező személyek jelennek meg nagy számban, kezelhetetlen együttélési problémákat okozva.

Nemzetünk egészének javát szolgálja majd az a tudás-, tehetség- és találékonyságtöbblet, amely a magyar állampolgárság kiterjesztése által keletkezik. Például a nálunk élő és a ránk dicsőséget hozó Lékó Péter, a világhírű magyar sakktehetség délvidéki, Szabadkán született.

A kettős állampolgárság hozzájárul majd ahhoz, hogy az európai államokban és ezek kormányaiban tudatossá váljon a magyar nemzet egysége.

A fentiek alapján tehát joggal követelhetjük: Magyar állampolgárságot minden magyarnak !

dr. Gaudi-Nagy Tamás MVSZ elnökségi tag, Európa jogi szakjogász