Tisztelt Honfitársaim!

Kedves Megjelent Ünneplők !

Szeretettel köszöntöm Önöket ezen a dicső történelmi emlék- és ünnepnapon. Köszönöm a szervezőknek a megtisztelő lehetőséget, hogy elmondhatom ünnepi gondolataimat Ecser honpolgárai előtt.

A Magyarok Világszövetsége már 1938 óta dolgozik a Nemzet építőmunkásaként a magyarság sorsának jobbításáért. Évről-évre azt látjuk, de különösen az utóbbi időben, hogy a lidérces és keserű évtizedek után a XXI. századba átlépő Nemzet egyre jobban erejére és öntudatára ébred az Olt partján, a Garam vidékén, a Tisza tájékán, a Duna-mentén, Pozsonytól Ungváron és Zentán át egészen a Gyimes völgyéig és azon túl, Csángóföldön is.

Ébredő nemzetünk tudatában 1848. március 15-e sokkal többet képvisel, mint azokat az eseményeket és hatásokat, amelyeket a történelem e napról feljegyzett: Jelképes értelemmel foglalja össze e nap szabadságeszményeinket és képviseli a nemzet újjászületésének és szabadságnak soha fel nem adható gondolatát, erről kívánok ma szólni, utalva egyúttal a jelenkor történelmi feladataira is.

Múlt nélkül nincs jövő. Méltatlanul elfeledett értékeinket, hagyományainkat újra a nemzeti kultúra vérkeringésébe kell kapcsolnunk. Szükség van a hagyományra, mert a hagyomány összetart.

A kommunizmus megalázó és értékromboló évtizedeit túlélő, legyengített öntudatú nemzetünknek olyan szüksége van erre az összetartó erőre, mint kenyérnek a kovászra.

A harmadik évezredbe lépett, új kihívásokat jelentő világunkban, a mai Európában csak az öntudatos, értékeire büszke és azokból táplálkozó, összetartó, szilárd öntudatú népek lehetnek sikeresek.

A magyar Szent Korona eszme, az ezt tükröző történeti magyar alkotmány és az ebből fakadó szabadságeszme az a szellemi-erkölcsi megtartó erő, amely képes volt megóvni nemzetünket annyi sorscsapás között. Most is ilyen nehéz időket élünk, ezért merítsünk bátran ebből a nemzeti és történelmi hagyományunkból.

A Szent Korona Tan szerint a Kárpát-medence a Szent Korona elidegeníthetetlen tulajdona, ezért azt határokkal érvényesen szétszabdalni nem lehet, azon más tulajdont nem szerezhet.

A Szent Korona eszme soha nem volt kirekesztő, soha nem fenyegetett más népeket. A Szent Korona ezen felül képes a nemzet összes tagját egyesíteni felekezetre és népcsoporthoz tartozásra tekintet nélkül úgy, hogy a különböző felekezetekben, népcsoportokban és egyéniségekben rejlő sajátos értékeket nem olvasztja fel.

A Szent Korona megtestesíti az ország régi szabadságait, joggá nemesedett szokásait, és az ország sarkalatos törvényeit, amelyeket összefoglaló néven Magyarország történeti alkotmányának nevezünk. Hadd utaljak néhány ilyen magyar alkotmányos alapelvre, amelyek államformától függetlenül kell, hogy érvényesüljenek: „ törvénysértésre jogot nem lehet alapítani” „ a nemzet minden hatalom forrása”, „ a végrehajtó és törvényhozó hatalmat meg kell osztani” „ minden etnikai, vallási és nyelvi kirekesztés, különbségtevés elfogadhatatlan” „erőszakos társadalmi átrendezések helyett jogkiterjesztés”

Amióta a Habsburg dinasztia megkísérelte uralma alá vonni a Kárpát-medencét, nemzeti szabadságküzdelmeink újra és újra megkísérelték lerázni a nemzet testére erőltetett bilincseket, így volt ez Thököly Imre, Bocskai István, II. Rákóczi Ferenc idején is. Idén ünnepelhetjük a Rákóczi szabadságharc 300. évfordulóját, erre tekintettel a Magyarok Világszövetsége a 2003. évet Rákóczi emlékévvé nyilvánította.

Az 1848. márciusi események is a Szent Korona eszme által képviselt értékek, többek között elsődlegesen a nemzeti önállóság és szabadság visszaállítása érdekében indultak el.

Nyilvánvaló volt akkoriban is, hogy ameddig Magyarország nem szabad és önálló, addig nem tud saját érdekének megfelelő politikát folytatni. Ezért indult meg az a szabadságmozgalom, amelyre ma emlékezünk. Nemzeti szabadságküzdelmeink legfénylőbb példája az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, illetve az azt követő majd húsz évig tartó passzív ellenállás, amely végül kiegyezésre kényszerítette a magyar szabadságharcot vérbe tipró hatalmat. Ne felejtsük el azt sem, hogy Deák Ferenc a magyar történelem legnagyobb közjogi küzdelmének szellemi vezére a kiegyezési tárgyalások során mindvégig a Szent Korona által szimbolizált alkotmányos alapelvekre hivatkozott.

Végül ebbe a sorba illeszkedik a XX. század világtörténelmét is jelentősen befolyásoló 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, amely a kommunista világrendnek adott egy soha ki nem heverhető hatalmas ütést.

Emlékezzünk tehát a mai napon kegyelettel és jogos büszkeséggel őseinkre, akik kardjukkal megszerezték, majd vérükkel, verejtékükkel, de legfőképpen hitükkel és hűségükkel megtartották ezerszáz éven át ezt a földet nekünk.

Őseink és 48 hőseinek emléke és példája kötelez, a nemzet szabadságát és függetlenségét meg kell őriznünk, mert ezen két érték nélkül nagy költőink által sokszor megírt nemzethalál fenyeget minket.

Sajnos ki kell mondani: a nemzet szabadságát most újból óriási és minden eddiginél nagyobb veszély fenyegeti: a metternichi ravaszsággal szőtt, ragadós és fojtogató brüsszeli pókháló, amelyet Európai Uniónak hívnak.

A Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei Régiójának elnöksége éppen ezért felhívást intézett az április 12-i népszavazás résztvevőihez, amelyben arra kértük őket, hogy ne támogassák a mostani feltételekkel történő csatlakozást, mert az végzetes hatással lehet nemzetünkre.

Azzal, hogy az aranyat érő magyar termőföld a csatlakozás után 7 évvel, de bizonyos feltételekkel már korábban külföldi kézbe kerülhet, hazánk az egyetlen tartalék erőforrását is elveszítheti. Könnyű belátni, hogy az átlag uniós és az itthoni jövedelmi viszonyok, a földárak, illetve a hitel-lehetőségek közötti különbség miatt reálisan kell számolni azzal, hogy a csatlakozás miatt tönkremenő földtulajdonosok tömegével fogják eladni földjüket.

Mindez már a nálunk jóval fejlettebb Ausztriában már lezajlott, ahol több tízezer mezőgazdasági vállalkozó ment tönkre az Unió miatt és a munkanélküliség megháromszorozódott a csatlakozás óta, amelyről előtte ott is csak szépet és jót mondtak.

Ezt szolgálja az a kegyetlen feltétel is, amely szerint a magyar állam az első perctől kezdve a teljes mértékű, hatalmas összegű tagdíjat köteles befizetni, azonban a magyar termelő csak a negyedét kapja a már EU tagállam gazdáinak adott támogatásnak.

Egyenlő mértékű támogatást 10 év múlva ígérnek, amikorra a le nem küzdhető versenyhátrány miatt jórészt tönkre fognak menni a földből élők, illetve a központi támogatások mértéke pedig addigra erőteljesen lecsökken, tehát lényegében nem lesz minek a 100 %-át megkapnunk.

Ez az egyenlőtlen bánásmód, amely egyébként ellenkezik az Európai Unió saját, egyenjogúságot és méltányosságot előíró alapelveivel is, meggyőződésem szerint elfogadhatatlan lenne a magyar szabadságmozgalmak bármely jeles szereplője számára.

Képzeljük csak el: milyen lett volna az, hogy miután Kossuth Lajos Bécsbe vitte a magyar követelést a 12 pont elfogadásáról, úgy ment volna haza, hogy elfogadta volna, hogy a politikai foglyok csupán negyede kapjon kegyelmet, csupán Erdély negyede egyesüljön az országgal vagy éppen az itt állomásozó osztrák katonák negyede vonuljon csak ki. Még a feltételezés is sértő Kossuthra nézve !

A márciusi 12 pont egyébként is manapság ismét egyre aktuálisabb, szinte minden pont a megvalósulásért kiált. Gondoljuk csak gyorsan végig az egyes pontokat ! Van-e szabad sajtó, egyenlő esélyekkel mindenki számára ? Van-e a nemzetnek felelős, nemzeti érdekeket szolgáló kormánya Budapesten? Fennáll-e a törvény előtti egyenlőség? Van-e az ország megvédésére képes és csak arra felhasználható nemzeti őrsereg ? Van-e közös teherviselés és képviselet egyenlőség alapján ? Van-e nemzetnek felelős Nemzeti Bank ? Megvalósul-e az, hogy magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk ? Létrejött-e az unió, vagy is Erdélynek Magyarországgal egyesítése ? Vagy gondoljunk a felvezető mondatra: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” A válaszok egyértelműen adottak: NEM !

Tisztelt Ünneplők !

A nemzet testén Trianonban ejtett, évtizedek óta gennyesedő sebekre, minden állítással ellentétben sajnos egyáltalán nem jelent gyógyírt az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Ha az írek, a baszkok, a bretonok, a katalánok, a korzikaiak, vagy a szárdok sorsán nem javított, akkor éppen rajtunk segítene kegyesen az Európai Unió?

A kommunista rendszer összeomlása óta, a nagy közép-kelet-európai újrarendezés számos népnek beteljesítette régi vágyát, a nemzeti önrendelkezést. A Kárpát-medencében őshonos népünk azonban ebből kimaradt, kihagyták, a szükséges revízió fel sem merült. Sajnálatos módon kormányaink ezt nem vetették fel és most sem vetik fel, pedig ez a lappangó, fájdalmat okozó, gennyes seb gyógyulásra vágyik.

A történelem nem ért véget, a nemzet határokon átívelő újraegyesítése mindannyiunk hivatása kell legyen. Ne felejtsük el Deák Ferenc klasszikus gondolatát: ,,(...) amirôl a nemzet önmaga lemondott, annak a visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.

A trianoni határok felülvizsgálata, a felvidéki magyarságot mai napig kollektív büntetéssel sújtó benesi dekrétumok eltörlése, és a magyarság erkölcsi és anyagi jóvátétele nélkül jogfosztott és szétszabdalt állapotunk végzetesen rögzül.

Az újraegyesítés nélküli csatlakozás végzetes lehet a kárpátaljai és délvidéki magyar véreink számára is, új vasfüggöny vár rájuk a vízumkényszer és a kishatárforgalom megszűnése miatt. Ha ez valóban megvalósul, akkor megjósolható a pusztulásuk.

Nemrég kényszerházasságnak nevezte egy közszereplő az Európai Unióhoz történő csatlakozást. A hasonlat találó, de kicsit sántít. Valóban úgy tűnik, hogy az Unió senki által nem választott vezetői és a hazai politikai erők előre eldöntötték, hogy mindenáron beléptetik Magyarországot az Unióba. Másrészt viszont ebből a házasságból még csak elválni sem lehet, mert a kilépés lehetőségét nem biztosítják az Unió alapszerződései.

Fontos megértenünk, hogy az Európai Unió nem egyenlő Európával, sőt minden tekintetben ellentétes a demokratikus, toleráns és keresztény európai értékkel, sokkal inkább egy értékhiányos gazdasági prés, amely a nagy nemzetközi vállalatok érdekeit szolgálja.

A nagyvállalatok hatalma ott van az európai bürokraták mögött, akik tulajdonképpen bábjai a globális cégeknek, amelyeknek az az érdeke, hogy a gazdasági hatalmukon keresztül a politikai hatalom is a kezükbe kerüljön. Ez pedig ellentétes az egyéni és kollektív szabadsággal.

Az Európai Unió ma már oly mértékben apró dolgokkal is foglalkozik, hogy félő, hogy egyszerűen mozgásképtelenné válik, mert mindenről dönt. A paprika, az alma és a paradicsom méretétől kezdve a halászhálók lyukának a nagyságáig, a játszótéri hinták láncának hosszáig. Az emberek már keresik a szót rá, hogy mi is ez a formátum. Az Unió mára egy kommunisztikus jellegű, burkolt diktatórikus állammá vált. Vagy mi más lehet az, ahol az emberektől elvesznek minden jogot és az emberi szabadságot korlátozzák ? Az Európai Unió már régen nem szabad államok és népek közössége, hanem egy központosított hatalmi rendszer. A tagállamokban érvényes törvények 60-80 %-a Brüsszelben születik. A szabad és szuverén államok legfontosabb ismertetőjelét - a saját valutát és ezzel az önálló gazdasági politikát - az euro övezetben megszüntetik. Ennek megfelelően az ide tartozó tagállamok elveszítik politikai és gazdasági cselekvőképességüket. A közösségi jog pedig erősebb a nemzeti jognál, felülírja azt.

Mindezért a csatlakozással elveszíthetjük szabad jogalkotásunkat, önrendelkezésünket, a határon kívüli testvéreinket, a termőföldünket, végső soron szabadságunkat – földönfutókká válhatunk saját hazánkban.

A csatlakozásnak igenis van alternatívája: a független, semleges, jóléti Magyarország megteremtése az Európai Gazdasági Térség tagjaként, ehhez már kidolgozott, szakszerű programok állnak rendelkezésre. Sokszor mondják, hogy azért is érdemes csatlakozni, mert akkor részt tudunk venni a döntésekben és ezzel befolyásolni tudjuk azokat.

Olyan ez mintha most azt mondanák, hogy Ecser csatlakozzon Budapesthez, lesz 1 szavazata a 100-ból. Egyúttal azonban mondjon le a saját bevételeiről, saját rendeletalkotási jogáról, majd várja meg, hogy a városházán mennyit kegyeskednek leosztani neki, emellett pályázza meg, nem biztos nyerő eséllyel saját, a város javára átengedett bevételeit. Ha meg a költségvetési hiánya meghaladja a városháza által megadott mércét, eljárást indítanak ellene és komoly bírsággal sújtják. A városból pedig ide telepítik a szemétlerakót és a városi nehéz sorsúakat, hajléktalanokat.

Tisztelt Ecseri Polgárok !

Önökön, a nemzet tagjain a felelősség, hogy ezen a legújabb sorsdöntő szabadságküzdelmen, az ügydöntő népszavazáson megvédik-e legértékesebb kincseinket, szabadságunkat, függetlenségünket és a termőföldünket.

Vannak egy Nemzet életében olyan sorsdöntő pillanatok, amelyeket nem használ ki, lehet, hogy örökre elveszhet annak a lehetőségét, hogy ismét saját sorsunk kovácsa legyünk.

Engedjék meg, hogy emlékezetükbe idézzem gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar egy idevágó gondolatát: „Mindennek megvan bizonyos pillanata, mely ha lepergett, örökre oda van erény s becsület, úgy oda van élet is és minden remény.”

Petőfi Sándor örökérvényű szabadság ópusza, a Nemzeti Dal is ugyanezt üzeni számunkra parancsoló erővel: „Talpra, magyar, hí a haza! Itt az idô, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!”

Önöknek kell viselni a döntés soha el nem évülő felelősségét, az Önök kezében van a haza sorsa. Ha megvédik a nemzet szabadságát, függetlenségét és Kossuth élne, ő biztosan ismét leborulna a nemzet, az Önök nagysága előtt.

Ha jól döntenek, méltán hirdethetjük Szemere Bertalannak, a néhai magyar miniszterelnöknek, a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor kimondott boldog szavait: „Eljött az idő, s kimondhatjuk bátran, hogy Magyarország szabad"

Megköszönve szíves figyelmüket egy méltatlanul elfeledett, lánglelkű hazafias költőnk, Ábrányi Emil reménykedő soraival búcsúzom:

„Hányszor harsogták kárörömmel: Vége ! S csak arra szolgált minden veresége, Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen. Ezért hiszem, akármit mondjatok, Hogy a magyar nem vész el s élni fog !”